Szeretteinkre emlékezünk

Szeretteim a csillagok között

Ha felnézek az égre, látok sok csillagot,
s e fénygömbök között túl sok családtagot.
Látom, ahogy édesapám csillaga ragyog rám,
vagy tán keresztapám üstököse kacsingat énreám?
Keresem az égen, ahogy a nagymamám főz,
vagy mikor a dédim serényen töröl.
Az ő szemükben, tudom, erős vagyok,
mikor november elsején őket meglátogatom.
Tudom, hogy ők a múlt, de akkor is fáj,
nélkülük, úgy érzem, nem teljes a család.
A továbblépés bizony fájdalmas és hosszú,
az életben túl értelmetlen lenne most a bosszú.
Megéltem én már sok fájdalmas percet,
mikor állnom kellett a koporsóik mellett.
Sajnos legyőzte őket a végzetes baj,
de az öregség is csak a halálig tart.
Megpróbálok fordulni az élők felé,
s vigaszt nyújtani a hiányérzet mellé.
Hiszen az életnek folynia kell tovább,
s elfogadni az életet, bármennyire is fáj.


Szlovák Szilvia